Mint fák tövén az éj
Vagy sebzett vad körül a vér szaga
Eső előtt a szél
Úgy gyűlik meg bennem az éjszaka
Ruhámra hullt az est
Ruhámra hullott, szürke lett
És magához fakít
A világból engem a szürkület.
„Muß immer der Morgen wiederkommen? Endet nie des Irdischen Gewalt? Unselige Geschäftigkeit verzehrt den himmlischen Anflug der Nacht. Wird nie der Liebe geheimes Opfer ewig brennen? Zugemessen ward dem Lichte seine Zeit; aber zeitlos und raumlos ist der Nacht Herrschaft“
Bennem, köröttem,
én is éj vagyok
megnő és hallgat
és én is hallgatok
és felkap a szél
hogy messzire elvigyen
ahol nem talál rám
soha senki sem.
Joseph Hawker subverts the musical and sociopolitical status quo with a black metal triptych that's as incendiary as it is impressionistic. Bandcamp New & Notable Jan 5, 2022